Több blogbejegyzésemben is írtam már technikákat, módszereket a feszültség kezelésére. A szomszédunkban dúló háború miatt most is fontos, hogy a saját és a gyermekeinek feszültségét és szorongását oldjuk.
​
A fiam és az unokatesói tegnap a kertben egész délután háborúsat játszottak. Még a fiam 7 éves lány unokatesója is beszállt a játékba. A gyerekek mozgásos játékában a fantázia segítségével a nehéz érzések szelídülnek, a feszültség csökken. Hagyjuk, hogy a gyerekek szabadon játszanak. Örüljünk még a harcos játékoknak is, hiszen annak segítségével feldolgozódnak a gyerekekre zúduló, számunkra sokszor értelmezhetetlen információk. Ha elég nagy a gyereksereg vagy beszállnak a felnőttek is, akkor számháborút is játszhatunk. A fizikai energiáik töltése mellett még a figyelem és a koncentráció is fejlődik ebben a játékban.

A mi háztartásunkban nagyon sokáig nem volt semmilyen játék fegyver. A férjem édesapja katonatiszt volt és nem engedte, hogy bármilyen játék fegyvere legyen a gyerekeinek. Ő maga repülőgépeket szerelt a hadseregben. Ez a családi minta folytatódott és nem is volt kérdés hosszú évekig. Az első gyermekünk lány és csak akkor lett a játékfegyverek kérdése téma, amikor a fiunk óvodás lett. Apa elmondta itthon az ezzel kapcsolatos szabályt és azt a fiam tudomásul is vette. Játék közben a tuja ágából készített magának íjat és fadarabokkal lőtte az „ellenséget”. A férjem látta, hogy bármiből készíthető „fegyver”, így engedélyezett egy fa pisztoly és később puha töltényeket kilövő játék puskák is lettek itthon, amivel a fiam és az apukája együtt is játszott a kertben. Az egyik szabály az volt ebben a játékban, hogy csak lábra lehet célozni.

A tegnapi játék után a fiamnak rengeteg kérdése volt a háborúról és az érzéseit is elmondta ezzel kapcsolatban. A héten síszünet volt a fiam iskolájában és ezért nem értesült még a háborús hírekről. Az unokatesók voltak a héten iskolába és már rengeteg információjuk volt. Fontos, hogy magunkat se, de a gyerekeinket főleg ne árasszuk el háborús képekkel és hírekkel. Magunkat védhetjük úgy, hogy kijelölünk a napba egy rövid időt, amikor híreket olvasunk. A gyerekeink is mindenféle információt hallanak majd, amiről beszélgessünk az életkoruknak megfelelő egyszerű, megnyugtató, de nem elbagatellizáló válaszokkal és az érzéseik kimondásával segítsük őket.

Olvassunk meséket, amiben mindig a jó győz és a hős a nehéz próbatételek után elnyeri jutalmát. A Mesepedagógia oldalon találunk ajánlásokat arra, hogy milyen életkorban mit meséljünk a gyerekeinknek és nekünk felnőtteknek mely történetek segítenek bízni és megnyugodni. 

Ez most nem egy romantikus kosztümös történet, hanem egy esti szokás. A szokások és rítusok megtartó erejéről már többször írtam. Ha számíthatunk valami kellemes bekövetkeztére, az biztonsággal tölt el gyereket és felnőttet egyaránt. Tavaly is volt karácsony és nagy valószínűséggel az idén sem fog elmaradni érdeklődés hiányában.

Vissza térve a méz és citrom napot lezáró gyakorlatára. Hogyan is kell ezt csinálni? Nagyon egyszerűen. Nap végén már az ágyban alváshoz készülődve tedd fel magadnak és a családtagjaidnak azt a kérdést, hogy mi volt a mai napodban a citrom? Vagyis mi volt a nehéz, megterhelő, bosszantó vagy kellemetlen? Lehetnek ezek nagy dolgok, de lehetnek egészen aprók is. Ha elromlik az autód és ott maradsz a sztráda közepén, az nagyon igénybe vehetett téged. Ha nem lett elég a só a levesben, az is adhat bosszúságra okot, de azért nem annyira vészes.

A második részében a feladatnak tedd fel magadnak és a családod tagjainak a kérdést, hogy mi volt a napodban a méz. Mi volt az, aminek tudtál örülni, boldoggá és elégedetté tett vagy megmosolyogtatott? Érhettek nagy örömök, mondjuk a szerelmed megkérte a kezed vagy a gyermeked nyert a kerületi matek versenyen, de lehettek apróbbak is, mondjuk az, hogy a boltban este volt még a kedvenc kiflidből, amit úgy szeretsz. Mézet kötelező mondani, citromot nem. Azért kötelező a méz, mert minden napodban kell, hogy legyen valami, amiért érdemes volt felkelni.

Ezt a feladatot közösen végezheti el a család este. Nem kell hozzá semmi, csak egy kis kitartás addig, amíg szokássá válik.
Adhattok a feladatnak saját nevet is. Lehet mondjuk bónusz és bökkenő. Nekem most ez jutott az eszembe, de ti biztosan sokkal kreatívabbak vagytok ennél.
​
A te családodban hogyan fejeződik be egy nap? Van e jól bevált esti szokásotok? Ha van, akkor osszátok meg velem és a többiekel.
Nekem ma este a méz biztosan az lesz, hogy ilyen gyorsan megírtam ezt a bejegyzést.

Az első és talán legfontosabb a feszültség és a rossz kedv csökkentésére, legyen az bármilyen okból kifolyólag, a fizikai aktivitás. Menj el sétálni, keress fel egy edzőtermet vagy csoportos órát. Nem csak a rosszkedved múlik el, miközben az izomláztól alig tudsz megmozdulni és az is kihívás, hogy meg tudd tenni az ajtódig vezető 3 lépcsőfokot, hanem büszke is lehetsz magadra.

Keress társaságot! Edzőtársat, akivel megbeszélhetitek edzés előtt és után az életed fontos kihívásait és azt, hogy hány nap van hátra még ebből a fránya télből.

Próbálj ki valamit, amit még soha nem próbáltál! Faragj, köss, szőj, agyagozz stb! Valami olyat, amivel már régóta szemeztél, de valahogy sose kezdtél hozzá. Társasjátékozz a családoddal vagy a barátaiddal! Garantált a jókedv és nem lesz közben alkalmad azon aggódni, hogy mi mindent kellene még elintézned.

Tanulj valami újat!
Ha még nincs horgász vizsgád, akkor a szezon kezdetéig még pont van időd megszerezni. Közben megnézheted a Nagy-Hó- Hó- Horgász néhány epizódját. Biztosan jól fogsz szórakozni.

Csináltass új frizurát és zsebeld be az elismerést!
Ha nem találtál a fentiek közül egy olyan ötletet se, amit ki tudnál próbálni, akkor írj és tovább gondolkodunk azon, hogy tudnád feldobni a borús napokat.
​
Közben úgy elmúlt a január, hogy észre se vettem. Természetesen a januári ötletek jók lesznek februárban is. Fagyos februárból így csinálsz majd fergeteges februárt!

Új év, új kezdet. Ki-ki vérmérséklete és tapasztalatai szerint szokott vagy éppen nem szokott újévi fogadalmat tenni. Megfogadni, hogy valamit máshogy teszek vagy nem teszek, azt ugyebár nem túl nehéz. A munkásabb része a kivitelezés.
 Bonyolítja a fogadalmat, ha nem csak magunknak, hanem a környezetünknek is megígérjük, hogy eddig ez volt, de holnaptól máshogy lesz.

Az emúlt években viszonylag sok csoportot vezettem energiamenedzsment és stresszkezelés témában. Az egyik csoportom utánkövető alkalma során egy résztvevő örömmel és büszkén számolt be arról, hogy 3 hónapja nem dohányzik. A többieket persze az izgatta, hogy hogyan sikerült neki. Azt csinálta, hogy összeszámolta azt, hogy eddig mennyit költött erre a szenvedélyére és kiszámolta azt is, hogy ha ezt nem teszi tovább, akkor mennyi idő alatt tudja összegyűjteni a pénzt álmai autójára. Megnézte a statisztikákat, hogy milyen betegségeket szerezhet be és ezek mennyivel rövidíthetik az életét. Mivel kis gyereke volt, azt mondta, hogy ő sok időt szeretne vele tölteni. Mérnökemberként neki fontos volt, hogy elhatározását számokkal is alátámassza. Engem meg az izgatott, hogy mit kezdett azzal a feszültséggel, amit eddig a dohányzással oldott. Erre is volt egy jó válasza. A csoportban végzett munka hatására visszatért ahhoz a sporthoz, amit régebben is űzött és nagyon szeretett. Némi szervezés és egyezkedés kellett ugyan, hogy ez beleférjen a napjába, de szerinte megérte.  

Új szokásokat beilleszteni az életünkbe nagy elszántságot és időt igényel. Manapság legalább 3 hónap kell hozzá, hogy ha rendszeresen gyakorlunk valamit pl: eljárunk heti háromszor edzőterembe, az beépül a szokásrendszerünkbe. Azért kell a legalább 3 hónap, mert sok elterelő ingerrel kell megküzdenünk. Annyi mindent csinálhatunk ahelyett, hogy az edzőteremben izzadunk. Ha tudatosítjuk magunkba, hogy lesznek elterelő ingerek és van meggyűző válaszunk magunknak arra, hogy miért érdemes kitartanunk, akkor könnyebben sikerülhet.
​
Megvalósított célokat kívánok mindannyiunknak erre az évre is!

Először csoportokban használtam ezt a gyakorlatot, de kiderült, hogy a terápiákban is fontos beszélgetéseket indíthat el. A feladat lényege az, hogy mely tulajdonságaidtól szabadulnál meg és mely tulajdonságokat szereznél be. Például, ha sokszor előfordul, hogy elkésel egy megbeszélt időpontról, akkor mondhatod azt, hogy a későségemtől szeretnék megszabadulni. Izgalmas számomra az is, hogy miben segít téged az, hogy elkésel? Mitől véd meg? Mire akarja ez felhívni a figyelmed? Kinek a szempontjából nézve rossz ez a tulajdonságod? Te tartod rossznak vagy a környezeted? Milyen pozitív tapasztalatokhoz jutottál általa?

Ha van kedved, akkor végezd el ezt a feladatot. Írd le egy papírra, hogy milyen tulajdonságodtól szeretnél megszabadulni. Írd mellé két oszlopba, hogy miben gátol és miben segít téged ez a tulajdonságod. Ha nehéz találnod olyat, ami egy általad negatívnak tartott tulajdonságodban pozitív, akkor kérdezd meg a barátaidat. Ha több a gátló tényező, mint a segítő, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy hogyan tudsz változtatni.
​
A varázsboltban beszerezhető jó tulajdonságok közül, mi lenne az, amire a legjobban vágynál? Türelmet, bátorságot, kitartást vagy lazaságot választanál? Miért lenne erre szükséged? Miben segítene ez téged? Idézz fel a környezetedből olyan embereket, akik rendelkeznek az általad áhított tulajdonsággal. Figyeld meg őket, hogy csinálják. A családod tagjaitól is megkérdezheted, hogy ők mit vennének a varázsboltban. Ezzel a játékkal kezdeményezhetsz egy vidám beszélgetést és még tanulhatsz is magadról.

Természetesen nincsenek az aggódásért felelős izmaink, de ha nem aggódunk, akkor a teljes izomzatunk ellazult, oldottabbak és felszabadultabbak vagyunk. Miért aggódunk?  Szinte mindenért tudunk. Aggódhatunk az egészségünkért, szeretteink egészségéért, az egzisztenciánkért, anyagi stabilitásunkért, biztonságunkért, de még az idő múlásáért is. Aggódhatunk a jövőnk és a szeretteink jövője, biztonsága miatt. A sok rágódás a problémáinkon, negatív forgatókönyvek gyártást lehangoltságot, megemelkedett stressz szintet és hosszú távon szorongást és depressziót is okozhat.
​
Mit tegyünk az aggódás helyett?
Tanuljunk új stresszt kezelő technikákat. Az egyik legjobb feszültséglevezetési mód a sport. A sport a varázsszer a hosszú és egészséges élethez. Hipokratész volt az első, aki testmozgást írt elő a betegeinek. A Magyar lakosság 50% nem végez semmilyen fizikai aktivitást. A minimálisan ajánlott testmozgás felnőtteknek heti 150 perc közepes intenzitású (5X30 perc) vagy 75 perc intenzív kardiovaszkuláris és heti 2 erősítő edzést foglal magában (5X15 perc). Közepes intenzitásúnak számít a gyaloglás vagy a fűnyírás is. A mozgás nem csak kinézetünkre hat pozitívan, de kedélyjavítóként is szolgál. Akik rendszeresen végeznek aerob típusú mozgásokat (pl: úszás, futás, bringázás) jobban teljesítenek az összes kognitív funkciókat mérő teszten: pl térbeli memória, információfeldolgozás. 
Könnyű ezt mondani, de kapásból felmerül minimum 3 kérdés: mit, mikor és hol sportoljunk? Bármit, bárhol és bármikor.  Komolyabban: Van, aki az óvodában kezdett táncolni vagy focizni és azóta is ezt csinálja, de vagyunk néhányan, akik úgy érzik, hogy keresni kell egy új mozgásformát. Figyelmeztető jel lehet ezzel kapcsolatban, hogy a régit, bármennyire is szerettük, már nem űzzük. Én szertornáztam és aerobicoztam az ősidőkben. Jártam konditerembe, de azt 2 év alatt sem sikerült megszeretnem.
Kapcsolatorientált ember révén inkább azért mentem, hogy beszélgessek az edzőtársaimmal. A férjem ötlete volt, hogy járjunk együtt edzeni. Ő funkcionális edzésre jár, már évek óta. Annak, hogy neki ez mennyire bevált látványos jelei voltak. Bevallom amikor először halottam ezt a szót, azt se tudtam, hogy mit is jelent. Amikor a férjem mesélte, hogy mit csinálnak pl: katonai nyomás, deadlift, török felülés. No én aztán nem fogok súlyokat emelgetni. Mivel a férjemmel gyakran használjuk az egymás felé intézett kölcsönös kéréseket, olyan helyzetbe kerültem, hogy nem mondhattam nemet, el kellett mennem az edzőterembe.

Várakozásommal ellentétben azt tapasztaltam, hogy az edzés ideje úgy elrepül, hogy észre sem veszem, olyan nehezek a gyakorlatok, hogy nem tudok mindenféle előttem álló feladaton agyalni közben és sokat nevetünk, legtöbbször magunkon. Az edzőnk kedves, figyelmes és motiváló. Természtesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenki menjen funkcionális edzésre, hanem azt, hogy érdemes kísérletezni és új mozgásformákat kipróbálni. Aki biztosra akar menni, annak ajánlom a sétát, futást és a nordic walkingot. A keresztirányú mozgások bizonyítottan segítenek ellazulni és pihentetik az idegrendszert. Ha helyes technikával végezzük, akkor az izmaink 90 % megmozgatja. A nyak, hát váll izmait is dolgoztatja. 10 perc séta 2 órára feltölt.
Mi köze a stresszkezelésnek, sportnak a családunk és párkapcsolatunk jó működéséhez? Ha a családtagjaikkal sportolunk azzal nem csak az egészségünket védjük, de a kapcsolatainkat is építjük. A közös élmények összekötnek minket, megerősítik az összetartozásunkat. Inspirálhatjuk egymást, ami a sport teljesítményünket és az önbizalmunkat is növeli.
Vannak klienseim, akik a terápiás munkánk közben kezdtek el együtt futni. Ezzel a közös tevékenységgel is erősítik a köztük lévő szövetséget.

Számtalan módja van még az aggódásunk okozta feszültség levezetésének, melyek még a kapcsolatainkat is erősítik, legközelebb ezekről is írok majd.

Rászántad magad, hogy segítséget kérj, mert a családban, párkapcsolatban kialakult
problémád, nehézséged többszöri próbálkozásra sem oldódott meg. Kíváncsi vagy, hogy
milyen az első találkozás?

Az első találkozás során ismerkedünk a kliensekkel és megalapozzuk a kapcsolatunkat.
Elfogadó légkörben mesélek a családterápiáról a kliensem pedig magukról. Kiderül az is,
hogy milyen nehézséggel érkeztek. A kialakult helyzetet a benne lévők legtöbbször máshogy látják, élik meg, máshogy éreznek és gondolkodnak róla. Ez is teljesen természetes.

Megnézzük, hogy mit tettek már azért, hogy a nehéz, szorongató helyzet megoldódjon?
Milyen eredményeik voltak a próbálkozásaiknak? Fontos az is, hogy a hozzám érkező
pároknak és családoknak nem mindig voltak a jelenlegi helyzetben. Volt, amikor tudták ezt
jól csinálni. Vannak erőforrásaik, amiket, ha előhívunk, akkor könnyebb a változás.
A klienseim legtöbbször megkönnyebbülnek az első beszélgetéstől. Arról számolnak be, hogy jó végre kimondani az érzéseiket és gondolataikat. Jó, hogy meghallgatják az ő nézőpontjukat is. Végre azt érzik, hogy elindulnak és tesznek valamit magukért.
A változáshoz, bátorság, erő, kitartás és elszánás kell, de ezeket a legtöbb esetben megtaláljuk a klienseimmel.

Jó anya, jó feleség, jó társ, jó vezető stb akarok lenni. Az egyes szerepeinken belül is
rengeteg szerepelvárásnak akarok megfelelni. Nem csak szuper anya szeretnék lenni, de
olyan, aki hordozókendőben hordozza a gyerekét, legalább 5 éves koráig szoptatja, olyan, aki mindennap egészséges bioételeket főz a családjának, aki szexi és kívánatos, olyan aki okos és folyamatosan képezi magát, építi a szakmai karrierjét. 

Leírni is fárasztó volt, megvalósítani pedig lehetetlen. Fogat összeszorítva teszünk erőn felül és azt tapasztalhatjuk, hogy ettől mi sem és a környezetünk sem boldog. Hogyan lehetséges ez? Kimerültek és ettől feszültek, fáradtak vagyunk, nem tudunk túl sok figyelmet és kedvességet adni a velünk élőknek.
Ez az érzelmi deficit kihat a kapcsolatainkra. Mindannyian elégedetlenek vagyunk és nem értjük, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe vagy a környezetünket hibáztatjuk a túlzó elvárások miatt.

Hogyan lehet kikerülni az elvárások csabdájából? Mi kell hozzá, hogy el tudjak
mozdulni a holdpontról, legyenek új eszközeim a megoldáshoz? Nem elég csak akarni?
Fontos az én erők mozgósítása, de néha nem elég. Vizsgáld meg inkább, hogy honnan ered és miből táplálkozik ez a működési módod! A terápiás üléseken a genogrammot (családfát)
hívjuk segítségül, hogy feltárjuk az önmagunkat kizsákmányoló életmódunk eredetét. 
​
Sorsunk összefonódik az előző generációk sorsával. Őseink tapasztalatait is örököljük. Ha az előző generációk nem tudtak valamivel megbirkózni, akkor nem hoztunk magunkkal a helyzet megoldására konstruktív megoldási lehetőségeket. A múltunkat megváltoztatni nem lehet, de megkereshetjük azokat a területeket, ahol érdemes nekünk már más utakat járni. Segítünk ezzel magunkon és az utódainkon is, hiszen nekik már lesz használhatóbb mintájuk.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ezt az embert Szilveszternek nevezték el a szülei. Biztosan nem ismerték azt a latin mondást, hogy nomen est omen. A nevünkben hordozzuk a sorsunkat és ha ezt Szilveszter tudta volna, biztosan tiltakozik ez ellen a névválasztás ellen. Lehet, a biztonság vagy az állandóság nevek közül választott volna, de sajnos ilyen nevek nem szerepeltek a naptárban és amúgy sem volt módja választani.

Hősünk mit sem sejtve viselte ezt a baljóslatú nevet. Miért volt ez a név baljóslatú? Ennyire azért ne vágjuk a dolgok elébe, ismerjük meg inkább jobban Szilvesztert, ha már ő lett történetünk főszereplője. Ez a daliás úr, minden reggel azonos időben a vekker csörgésére ébredt és hozzálátott reggeli teendőinek elvégzéséhez. A kávét feltette főni és már békésen kotyogott a tűzhelyen. A tisztálkodás, öltözködés és reggeli kávé elkortyolgatása után Szilveszter elköszönt kedvesétől és a gyerekeitől és munkába indult. Naptárjában sorjázó feladatait sorjában elvégezte. Akadtak ugyan néha értetlenkedő ügyfelek vagy munkatársak, de ezeken a nehézségeken hősünk gördülékenyen átjutott.
A maguk egyhangúságában peregtek a napok, amíg egy reggelen hősünk arra ébredt, hogy körülötte a dolgok gyökeresen megváltoztak. Az ébresztő reggel hiába csörgött, nem kellett már munkába mennie. A gyerekei is otthon maradtak, mert bezárt az iskola. Szilveszter indult volna a kávéfőző felé, de ahogy a bepillantott a konyhába, földbe gyökerezett a lába: szembe találta magát a Hétfejű Kiszámíthatatlansággal! Ott terpeszkedett hatalmasan és nyújtogatta a fejét a lakás többi része felé.

“Elájuljak? Elfussak? Vagy fegyvert ragadjak?”  Agyában lázasan kutatott régi emlékei után, olyan sárkányos mesék ugrottak be homályosan, melyeket az édesanyja mesélt neki gyerekkorában. “Hú, az a mese a 24 fejűről! Az rettenetes volt! Szerencse, hogy ez csak hétfejű!” Ettől a gondolattól csak egy pillanatra tudott megnyugodni – no de ez is valami ilyen nehéz időkben! ”Hogyan is győzött azokban a régi esti mesékben a hős?” – kutatott újra emlékeiben. Voltak segítői. „Ez az, számba kell vennem a segítőimet! Hej, de táltos paripám nincs, de parazsam se, amivel formába hozhatnám.” Akkor mihez folyamodjon? Bánat kerítette hatalmába. Semmi sem volt már a régi. Régen néha kissé unalmasnak talált élete most egyszeriben megszépült és a mostani kiszámíthatatlanul feketén tátongott előtte.

Már kezdett elkeseredni, amikor eszébe jutott, hogy vannak gyerekei, felesége és munkatársai. Igen, a munkatársak közben jelezték, hogy ma reggel velük is ugyan az történt, mint Szilveszterrel. Eszébe jutottak a gyerekei, akik ráadásul még a meséket is szerették és láthatólag nem izgatta őket különösebben, hogy bezárt az iskola. Odafordult hozzájuk: „Mit tegyek ezzel a Hétfejűvel?” A három kisebb-nagyobb iskolás gyereke egymás szavába vágva mondta a sárkánylegyőző tippeket a Fehérlófiától a Shrekkig. Nem ismerte mindet, de az kristálytisztán kiderült, hogy meg kellene ismerni, kivel is áll szemben. “Megismerni az ellenfelet? Nem is rossz gondolat! Ezt teszem egy tárgyaláson is!” Miután gyerekeit megölelgette és megdícsérte, hogy milyen leleményesek, – nem hiába az ő gyerekei, – hozzálátott, hogy megismerje a Hétfejű Kiszámíthatatlanság szörnyet.

Az első fejről kiderült, hogy ő a Változás. Szilveszter ránézett és mély szomorúság öntötte el, olyan akarom-én-ezt-egyáltalán? érzés. Elég izzadság szagú is volt. Könnyek csorogtak a szeméből és révetegen tekintgetett, de nem volt egyértelmű, hogy előre vagy hátra. Hősünk emlékei kútjából hirtelen felbukkant egy szép szerelem képe, ami ígéretesen kezdődött, de később jött a dilemma, hogy menjek vagy maradjak. “Milyen jó, hogy mentem, különben most nem lenne a mostani társam, akire számíthatok jóban-rosszban” révedt el egy pillanatra, de a sárkány bődülése visszarántotta a feszült figyelembe.

A második fej az Összemosódás. Olyan színe volt, mint ha a palettán összekeveredtek volna a festékek. Ó igen, ezt tudom milyen. Egyszer egy megbeszélésen a tervek helyett a kisfiam zokniját húztam elő a táskámból. Nagyon vicces volt, de az már kevésbé, amit ezután a főnökömtől kaptam.
A harmadik a Túlterheltség. Véreres szemeit meresztette és alig állt a lábán. Szilveszter már a látványától is szédelegni kezdett.
A negyedik fej neve Akadályozás volt. Sunyi képet vágott és látszott rajta, hogy mindenre elszánt.

Az ötödiket Ismeretlennek hívták. Körülötte köd gomolygott, nem lehetett tudni, hogy hol van az eleje és hol a vége. Szilveszter hirtelen zsibbadni kezdett. Ilyen érzés volt az is, amikor az első gyermeke megszületett. Fejest ugrott akkor a szülőségbe és ideje se volt kezdetben azon gondolkodni, hogy jól csinálja-e. “Bezzeg mostanság!” révedt volna el újra, de már időben megtartotta magát a jelenben. 

A hatodik fej az Érdektelenség nevet kapta a keresztségben. Ez volt ám csak igazán randa, fejét lefelé lógatta, és végtagjai kocsonya szerűek voltak.  Szilveszternek eszébe jutott erről a szegény sárkányfejről, hogy néha a munkából fáradtan hazafelé ő is ilyen szokott lenni. Csicsereghetnek a madarak, süthet a nap, virágozhatnak a cseresznyefák, sőt! Beszélhetnek hozzá a gyerekek – ő mit sem érzékel ilyen állapotban ebből.  
A Hetedik neve Remény volt. A sárkány elég randa volt, csak Remény felől szűrődött némi barátságos fehér fény.

Mivel a legnyomasztóbb a Túlterheltség és az Összemosódás volt, Szilveszter úgy gondolta, hogy ezek elpusztításához kezd hozzá. Hősünk nem volt egy erőszakos fajta, a pusztítás távol állt tőle, ezért más eszközök után kezdett kutatni. Halvány emlékei voltak még, hogy a hős nem mindig az erejével győzi le a sárkányt és szerzi meg a fele királyságot. Kommunikációs tréningen is járt régebben és eszébe jutott, hogy mi lenne, ha meggyőzné.

Node milyen érvek győzhetnek meg egy Túlterheltséget és egy Összemosódást? Valóban elöntötték a feladatok és nem érzékelte, hogy hol kezdődik a napja és hol fejeződik be. De mit hagyjon el? Mi lesz, ha nem tesz meg valami fontosat? Kinek fontosat? Neki? A gyerekeinek? A munkahelyének? Estleg a párjának? Ó, hát itt egy feladat? Nem hiába nevezték el azt a daliás úriembert Szilveszternek. Ahogy Szilveszter ünnepén elbúcsúztatjuk az óévet és utána egy új év kezdődik, tele új lehetőségekkel, így érezte ezt most hősünk is. Sok idő nem maradt a régi élet elbúcsúztatására, annál inkább sürgetett az idő, hogy belevágjon valami újba.

Bőszen nekilátott, hogy átgondolja és átdolgozza a napirendjét. Pardon, illetve bőszen neki látott volna, de rutinjának megfelelően elkezdte olvasni az interneten a híreket. Az egyik izgalmas és borzongató eseményt követte a másik. Brit tudósok bebizonyították, nem is értette pontosan, hogy mit és az ellenkezőjét is. Teltek az értékes órák és ez így ment volna még sokáig, ha nem jelenik meg két éhes gyerek. Nyújtotta volna ő a hamuba sült pogácsa maradékát, ha lett volna neki, de sajnos az nem volt. Nekilátott az ebéd elkészítésének, de nem volt túl nagy rutinja ebben. Eszébe jutott, hogy segítséget is kérhetne. Kikérdezte hát élete párját, hogy nem látta e a serpenyőt, amiben húst lehet sütni. Nem hiába jól választott társat magának, mert felesége azon nyomban felvilágosította, hogy a serpenyő a Mosatlan hegyen túl található. A Mosatlan hegy egyike a világ nehezen meghódítható magasságainak, ezért arra gondolt Szilveszter, hogy két gyermekét kéri meg, hogy kísérjék el ezen a rázós úton. 
Ahogy közösen belevágtak a Mosatlan hegy legyőzésébe azt vették észre, hogy a sárkány Érdektelenség feje szinte észrevétlenül elillant. „Mit csináltunk, hogy ez ilyen gyorsan kereket oldott?” –  nézett ámulva gyermekeire. Aztán észbe kapott: „Talán nem is az volt a lényeg, hogy mit, csak csináltuk és máris egy gonddal kevesebb.” -mondta szélesen elmosolyodva. Ahogy a körülötte tevékenykedő, lelkesedéstől kipirult gyermek arcokat nézte, teljesen megtáltosodott. Megszületett az ebéd és vele együtt az elhatározás is, hogy ezt ezentúl minden nap közösen csinálják majd, de előre megtervezik, hogy mit főzzenek.
A napi terv része lett a közös ebédkészítés, De emellett Szilveszter és a párja munkahelyi feladatai, a gyerekek leckéjének elkészítése és a délutáni közös mozgás is, hiszen sárkányfejek kaszabolása petyhüdt izmokkal lehetetlen. A fárasztó nap után jól jött a pihenés.
​
Másnap hősünk ismét az Összemosódással és a Túlterheltséggel találta magát szembe. Őket a közös főzés nem szüntette meg. Mivel jobb ötlete nem volt a velük való tárgyalásra, gondolta, legalább felöltözik elegánsan. A kisebbik gyermeke erre elkurjantotta magát, hogy Apa munkába megy. Kihasználva ezt a váratlan segítséget Szilveszter a dolgozó sarok felé vette útját és hozzálátott feladatai megoldásához. A munkaidő végén, mivel ez az átöltözős trükk reggel is melyen jól bevált, felvette melegítőjét, amiből mindenki tudta, hogy apa mára teljesítette kötelességét a munka frontján. Innen már nagyon egyszerű volt kitalálni, hogy az évekkel ezelőtt egy nyaraláson vásárolt bohócsipka jelezte a játékidő kezdetét az esti mosdás idejére pedig nem a pizsamát lőtték fel, mert akkor valaki fázott volna éjszaka, hanem meglengettek egy csíkos törölközőt.
A varázslatos tárgyak segítségével sikeresen végeztek az Összemosódással. 
A Túlterheltséget úgy kényszerítette térdre, hogy átgondolta mi az, amit most feltétlenül meg kell tennie és mi az, ami várhat. Elkészült a napi terv. Az új napirendet másnap főhősünk már tesztelte és ahol kellet még javított rajta. Kikerültek időrabló tevékenységek, mint a reggeli hosszas interneten való szörfölgetés és bekerültek új szokások és rituálék. Teltek a napok és a megtalált új ritmussal az Ismeretlen Ismerőssé változott és az Akadályoztatás sem volt már annyira feszítő. Maradt még a Változás, de arról meg eszébe jutott, hogy az úgy is mindig van, ezért nem is érdemes küzdeni ellene. Szinte észre sem vette, de a Remény hatalmasat nőt mindeközben.
Itt következne egy normális mesében a tanúság. Talán az lehetne, hogy vannak dolgok, ilyen például a napirendünk újragondolása, ami egy olyan eszköz mellyel ily vészterhes időkben is, egyszerre több legyet, pardon sárkányfejet is a porba dönthetünk.
​
Szilveszternek is voltak segítői, neked se kell ezekkel a nehézségekkel egyedül megküzdened. A siker pedig garantált! Itt a vége, pardon ennek soha sincs vége, mert időről-időre szükséges vagy érdemes újra terveznünk!