A családterápiás ülések végén szoktam házi feladatot adni. Az iskolai házi feladattól ez annyiban tér el, hogy az általam adott feladatokat nem lehet rosszul megoldani. Ha nem sikerül valamilyen oknál fogva vagy nem úgy sikerül, ahogy kértem az mind tanulság és tapasztalat az adott témához. Az egyik ilyen visszatérő feladat az, hogy arra kérem a családot, hogy vacsorázzanak együtt. Ez nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, mégis nehéz lehet beépíteni a család életébe egy közös étkezést, ha ez eddig nem volt szokásban.

Ha a terápiás beszélgetések alatt azt érzem, hogy a családban kevés az összetartó erő, akkor szoktam ezt a feladatot kérni.

Miért jó, sőt hasznos együtt vacsoráznia a családnak? Lesz a napunkban egy olyan idő, amikor bizton számíthatunk arra, hogy találkozunk a családtagjainkkal. Megtapasztalhatjuk azt, hogy összetartozunk. Elmondhatjuk, ha szeretnénk, hogy mi történt velünk aznap. Ha megoldani nem is biztos, hogy tudják a nehézségünket, már a megosztás is segíthet bennünket a feldolgozásban és a megoldáskeresésben. A megosztott teher fél teher. Az örömeinket és a sikereinket is el tudjuk mesélni és az ezért kapott megerősítés és elismerés növelheti az önbizalmunkat. Tanulhatjuk a közös étkezés során az egyezkedés, a vélemények ütköztetésének tudományát is. Megtapasztalhatjuk már gyerekként, hogy nem történik akkor sem tragédia, ha máshogy látjuk a dolgokat vagy gondolkodunk róla. A felnőttek magyarázatot adhatnak a gyerekekben felmerülő kérdésekre, segítve ezzel a világban való eligazodást.

Jó, ha elrakjuk a mobiltelefonokat és kikapcsoljuk a tévét a családi vacsora közben, mert így oda tudjuk adni teljes figyelmünket és mi is megkaphatjuk azt.
​
Ha úgy érzed, hogy csak ritkán tudsz együtt lenni a szeretteiddel, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy közös időt építsetek be a napirendetekbe, mint például a közös vacsorát.

Amikor klienseimet hallgatom az otthoni feladatok egyszerűbben mondva a házimunka megosztásáról, akkor gyakran ez a népmese jut az eszembe. Ha valakit érdekel, hogy a mesében mi derült ki arról, hogy a férfiaknak vagy a nőknek nehezebb-e a dolga, akkor olvassa el, mert nem szeretnék spoilerezni. annyit azért megnyugtatásképpen, hogy a mesében még működik az igazságosság és győzedelmeskedik a jó.

Az én válaszom erre, hogy mindig annak nehezebb a dolga, aki mesél ennek a területnek a rá nehezedő terheiről, vagyis mindkét félnek.  A nehézség és a konfliktus forrás ott van, ha valamelyik fél igazságtalannak érzi a rá eső rész nagyságát vagy unja már az egészet. Kis gyerekeket nevelő anyukaként, kevés felnőtt kapcsolódási lehetőséggel a négy fal között vagy a játszótéren és az utcán sétálva teljesen érthető, hogy ha valami másra is vágyna már ez a nő. Férfiként az egész napot végig dolgozva és még a dugón átvergődve hazafelé (de jó, hogy már van home office) szintén elfogadható a túlterhelődés. Mivel a házimunka nem a világ legizgalmasabb témája, gyorsan a lényegre is térek. Hogy derül ki az igazság? No az sehogy. Akkor, hogy értem meg és érzem át, és tudom elfogadni a másik fél nehézségét? Azt szoktam javasolni a hozzám járó pároknak vagy családoknak, hogy egy héten keresztül írják azt, hogy ki milyen házimunkát végez. A hat év fölötti gyerekek is felkerülhetnek a listára. A hűtőajtóra vagy táblára kitűzött papír tartalmazza a családtagok nevét és a hét napjait. 

Mindenki írjon fel minden apróságot, amit házimunkának gondol. Kerüljön fel, hogy ki vitte ki a szemetet, ki fizette be vagy utalta át a rezsi költségeit vagy még olyan apróság is, hogy ki hozta be a postaládából a leveleket. Vasárnap jöjjön el az igazság pillanata és közösen nézzünk rá erre a papírra. Elég érdekes dolgokat szoktak felfedezni a családtagok. Nem is gondoltam, hogy ennyi mindent kell elintéznünk. Azért csináltam meg ezt vagy azt, mert ciki volt csütörtökön látni, hogy még semmit nem írtam be a táblázatba. Ezt ki mondhatta? A táblázat még önmagában, bármilyen hasznos információkkal szolgál is, nem oldja meg sem az elégedetlenséget, sem a fáradtságot. Ahhoz még további egyezkedésre van szükség. Ez a feladat mindig hasznos (a kitett táblázat motiváló is), de családi életciklus váltásnál meg különösen az. Az életciklusok közül is kiemelten foglalkozni kell az otthoni teendők újraosztásával, az anya újra munkában időszakban.
​
Milyen nehézségeitek és kérdéseitek vannak az otthoni feladatmegosztás témájában?

Attól függ, hogy ki kéri? Mondjuk a főnökünk a munkahelyünkön szeretne plusz feladatot adni, akkor lehet, hogy találsz még a hetedben 2-3 órát. Az is lehet, hogy még örülsz is neki, hogy téged kért meg a feladat elvégzésével, hiszen benned látta a potenciált, hogy ezt te meg tudod oldani.

A barátodnak vagy barátnődnek sem mondasz nemet, amikor megkér, hogy hagy mondja már el a vele történteket, vagy segíts már megszerelni az elromlott biciklijét, esetleg nézzétek meg együtt a meccset.

A munkatársadnak is szívesen segítesz, ha megkér, hogy vidd el az utószerelőhöz, mert el kell jutnia az utójáért. Sok-sok 2-3 óra hetente.
Mi a helyzet, ha azt kérdezem meg, hogy mennyit közös időt töltöttél együtt a pároddal ezen a héten? Ha erre a hétre vonatkozik a nem válasz, az még nem olyan nagy baj, az együtt töltött idő pótolható. Ha már eltelt 10-20 év úgy, hogy kettesben nem töltöttetek el úgy együtt időt, hogy egymásra figyeltetek, akkor az már elég nehezen pótolható.
​
Mivel töltitek a pároddal azt a 2-3 órát a héten, ami a ti időtök?

Minden párterápiában egyszer előkerül az intimitás és a szexualitás kérdése. A kapcsolati távolság, eltávolodás hastására általában csökken az intimitás és a szexuális együttlétek száma.

Ha a pár eleve szexuális jellegű problémával érkezik, akkor már a terápia elejétől foglalkozunk ezzel, ha más a hozott nehézség, akkor is terítékre kerül, hiszen, ha nem vagyunk jól az egyik életterületünkön vagy szerepünkben, az kihatással van a másikra.

A terápia előrehaladtával, amikor a feszültség csökken a konfliktusok rendeződnek sokszor az intimitás és szexualitás területe ezek hatásár javul. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha jóban vagyunk egymással, a dolgaink rendeződnek, akkor a vágy is visszakerül a kapcsolatunkba. Ha még sincs javulás, akkor szexuális anamnézist készítek a pár tagjaival szeparált ülésen, vagyis külön-külön dolgozunk először ezen a témán. Ennek az az oka, hogy lehetnek olyan sérülések vagy kényes témák, amiről könnyebb először a terapeutának elmondani. A terapeuta nem hozza be a szeparált ülésen elhangzottakat a közös ülésre, mert itt is érvényes a titoktartás. Javaslatot tehet arra, hogy jó lenne egy témát a pár másik tagjával megosztani. Az anamnézis azt a célt is szolgálja, hogy kiderüljön szükség van e szexuálterapeuta vagy más segítségére a megoldáshoz pl. fizikai problémák vagy trauma esetén.
​
A párkapcsolatunkban az intimitás és a szexualitás területe fontos erő és örömforrás, érdemes foglalkozni vele, ha nem megfelelően működik.

Több blogbejegyzésemben is írtam már technikákat, módszereket a feszültség kezelésére. A szomszédunkban dúló háború miatt most is fontos, hogy a saját és a gyermekeinek feszültségét és szorongását oldjuk.
​
A fiam és az unokatesói tegnap a kertben egész délután háborúsat játszottak. Még a fiam 7 éves lány unokatesója is beszállt a játékba. A gyerekek mozgásos játékában a fantázia segítségével a nehéz érzések szelídülnek, a feszültség csökken. Hagyjuk, hogy a gyerekek szabadon játszanak. Örüljünk még a harcos játékoknak is, hiszen annak segítségével feldolgozódnak a gyerekekre zúduló, számunkra sokszor értelmezhetetlen információk. Ha elég nagy a gyereksereg vagy beszállnak a felnőttek is, akkor számháborút is játszhatunk. A fizikai energiáik töltése mellett még a figyelem és a koncentráció is fejlődik ebben a játékban.

A mi háztartásunkban nagyon sokáig nem volt semmilyen játék fegyver. A férjem édesapja katonatiszt volt és nem engedte, hogy bármilyen játék fegyvere legyen a gyerekeinek. Ő maga repülőgépeket szerelt a hadseregben. Ez a családi minta folytatódott és nem is volt kérdés hosszú évekig. Az első gyermekünk lány és csak akkor lett a játékfegyverek kérdése téma, amikor a fiunk óvodás lett. Apa elmondta itthon az ezzel kapcsolatos szabályt és azt a fiam tudomásul is vette. Játék közben a tuja ágából készített magának íjat és fadarabokkal lőtte az „ellenséget”. A férjem látta, hogy bármiből készíthető „fegyver”, így engedélyezett egy fa pisztoly és később puha töltényeket kilövő játék puskák is lettek itthon, amivel a fiam és az apukája együtt is játszott a kertben. Az egyik szabály az volt ebben a játékban, hogy csak lábra lehet célozni.

A tegnapi játék után a fiamnak rengeteg kérdése volt a háborúról és az érzéseit is elmondta ezzel kapcsolatban. A héten síszünet volt a fiam iskolájában és ezért nem értesült még a háborús hírekről. Az unokatesók voltak a héten iskolába és már rengeteg információjuk volt. Fontos, hogy magunkat se, de a gyerekeinket főleg ne árasszuk el háborús képekkel és hírekkel. Magunkat védhetjük úgy, hogy kijelölünk a napba egy rövid időt, amikor híreket olvasunk. A gyerekeink is mindenféle információt hallanak majd, amiről beszélgessünk az életkoruknak megfelelő egyszerű, megnyugtató, de nem elbagatellizáló válaszokkal és az érzéseik kimondásával segítsük őket.

Olvassunk meséket, amiben mindig a jó győz és a hős a nehéz próbatételek után elnyeri jutalmát. A Mesepedagógia oldalon találunk ajánlásokat arra, hogy milyen életkorban mit meséljünk a gyerekeinknek és nekünk felnőtteknek mely történetek segítenek bízni és megnyugodni. 

Remélhetőleg a szürke ötven árnyalata. Természetesen nem a kapcsolati alá-fölé rendeltségre gondolok, hanem az izgalmakra, kísérletezésre és játékos kedvre és nem csak az intimitás és szexualitás terén.

Hol veszik ki a kapcsolatokból a vidám játékosság? Oka lehet biztosan a tengernyi feladat és az ebből adódó túlterheltség. Amikor gyerekek érkeznek egy családba a figyelem érthetően a gondozásukra a velük való törődésre tevődik. Szeretnénk gyerekeinkből egészséges és boldog felnőtteket nevelni. Ha ezt fog összeszorítva, megfeszülve és a kimerültségtől kóvályogva valósítjuk meg, akkor az egészségünk a párkapcsolatunk is veszélybe kerül és azt mutatjuk a gyerekeinknek, hogy a felnőtt élet gyötrelem, amit valahogy túl lehet élni, de élvezni semmiképp. Ha több éven keresztül csak túlélünk, akkor olyannyira el tudunk szakadni a saját szükségleteinktől, hogy már nem is tudjuk azt, hogy mire vágyunk, minek tudnánk örülni.

Mit tudunk tenni? A hozzám járó pároknak szoktam azt a házi feladatot adni, hogy minden héten jelöljenek ki egy rendi napot, amikor legalább 1-2 órát kettesben töltenek. Az egyik héten a pár egyik tagja a másikon a pár másik tagja legyen a randi felelős, vagyis ő találj ki, hogy mi legyen a program. Ha már van dedikált időnk, amit kettesben tölthetünk, akkor azt már könnyebben töltjük meg tartalommal. Főzhetünk, kirándulhatunk, táncolhatunk, úszhatunk, társasjátékozhatunk vagy elmehetünk egy impró csoportba is. A bátrabbak mászhatnak hegyet, kipróbálhatnak egy felnőtt akadálypályát. Elővehetjük a festékeket és egy nagy papírt és festhetünk egy közös képet vagy megmaszírozhatjuk egymást.
​
Ti mit csináltok szívesen a párotokkal? Mi az, amit még nem csináltatok, de szívesen kipróbálnátok? 

Valaki szereti, valaki meg nagyon nem. Lehet azt mondani, hogy ez nem is egy hagyományosan magyar ünnep. Mindenkivel egyet tudok érteni. Aki ilyenkor nem kedveskedik a párjának az is rendben van, biztosan meg teszi ezt más formában és máskor. Biztosan meg teszi ezt? Esetleg úgy van vele, mint a viccben, hogy minden másnap, vagyis Karácsony és Húsvét másnapján. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy kérdezze meg a párját és persze önmagát is, hogy elégedett-e a kapcsolatával. Ha valamelyikük válasza a kérdésre nem, akkor érdemes megvizsgálni azt, hogy miből érzi a párja azt, hogy szereti és törődik vele.

Valentin Nap ide, Valentin Nap oda a jó kérdés az, hogy mit tettem ma a kapcsolatomért. Adtam-e ma jó szót, figyelmességet, dicséretet, gondoskodást, szívességet, időt, odafigyelést, segítséget vagy bármit, amit a másikért tettem? Vissza jeleztem-e azt, ha én kaptam valami kedvességet a páromtól és az nekem jól esett? Ti mivel kedveskedtetek ma a párotoknak? Én ma elmentem a gyógyszertába és kiváltottam a gyógyszerét. Nem túl romantikus, még szerencse, hogy ma nincs Valentin Nap.

Miből kellene észrevennem, hogy a párkapcsolatomban a dolgok rosszul mennek? Ez most nem egy költői kérdés. Valóban arról szeretnék írni, hogy mik azok a figyelmeztető jelek, melyek jelzik, hogy valami korrekcióra, változtatásra szorul a kapcsolatomban, csak nem tudok elég figyelmes lenni erre. Miért is fontos ez? Azért, hogy ne járjak úgy, mint a béka, aki betotyog a nyári konyhába és beugrik a fazék langyos vízbe, ami alatt ég a tűz. Hogyan reagál a béka? Mit csinál akkor, ha betotyog a nyári konyhába és beugrik egy fazék forró vízbe, ami alatt ég a tűz? A forróvízből kiugrik a langyos vízbe pedig megfő. Csak remélni tudom, hogy ezt soha nem próbálták ki. Arra viszont nagyon szemléletes példa, hogy egy kicsivel több terhelést, feszültséget elbírunk és nem vesszük észre, hogy a fazekunkban a víz már nem élhető, benne ragadunk.

Mik ezek a jelek, amikor érdemes megvizsgálnunk a helyzetünket és a kapcsolatainkat?

1.     Jól érzem-e magam és a körülöttem élők is így érzékelik-e ezt? A békás példa miatt is fontos, hogy az én érzésem a jóllétemmel, egyezik-e a szeretteim megélésével rólam. Pl: Ha a munkából hazaérek és megszidok mindenkit valamiért, lehet, hogy az én dühöm ezzel elszáll, de ettől még a környezetemben élők érezhetik rosszul magukat. Ha máson vezetem le a feszültségeimet, számomra ez hozhat megkönnyebbülést rövid távon, de a kapcsolataimat rombolom vele.

2.     Van-e kettesben töltött időnk a párommal? Hetente mennyi időt töltünk kettesben? Olyan tevékenységgel töltjük ezt az időt, amiben tudunk kapcsolódni? Nem arra gondolok, hogy egymás melletti íróasztalunk van és azon mindketten végezzük a munka feladatainkat.

3.     Van-e olyan tevékenységem, amit rendszeresen magamért teszek. Lehet ez egy hobbi vagy sport. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek megszületésével a legtöbb pár abbahagyja a sportolást és a baráti kapcsolatait sem ápolja. Van erre egy ésszerű magyarázta, az időnk nagy részét leköti a gyerekeinkkel való foglalkozás. Ez abban a családi életciklusban, amikor kisgyerekeket nevelünk, teljesen természetes. Nagy szervező munkát igényel, hogy megoldható legyen. Fontos, hogy a pár mindkét tagjának szüksége van erre. Sokszor azonban a gyerekeink nőnek, intézménybe járnak, de nem kezdünk el foglalkozni azzal a tevékenységgel, mait régebben szerettünk és töltött minket.

4.     Beszélgetek-e a párommal az operatív ügyeken kívül más témákról is? Megosztom-e a dilemmáimat, nehézségeimet? Meg tudom-e mutatni az esendőségemet is, tudok-e beszélni a bennem lévő nehéz érzésekről? Tudunk-e egyezkedni, mindkettőnk számára elfogadható megoldásokat keresni akkor, ha valamiben nem értünk egyet, mást szeretnénk?

5.     Nehézségek esetén fordulok-e a páromhoz, tudok e segítséget kérni és elfogadni? Tudok-e támaszt nyújtani?
Folytathatnám még a sort, de azt majd egy másik posztban. Ha bármelyik kérdésre nemmel válaszoltál az általam megfogalmazottak közül, akkor azon érdemes elgondolkodni. Mi van, ha ez így marad? Mit tudunk tenni ennek megváltoztatására?
​
Te milyen figyelmeztető jeleket veszel észre a párkapcsolatodban? Mi az, amin érdemes lenne változtatni? Hogyan kezdenél hozzá? 

Ez most nem egy romantikus kosztümös történet, hanem egy esti szokás. A szokások és rítusok megtartó erejéről már többször írtam. Ha számíthatunk valami kellemes bekövetkeztére, az biztonsággal tölt el gyereket és felnőttet egyaránt. Tavaly is volt karácsony és nagy valószínűséggel az idén sem fog elmaradni érdeklődés hiányában.

Vissza térve a méz és citrom napot lezáró gyakorlatára. Hogyan is kell ezt csinálni? Nagyon egyszerűen. Nap végén már az ágyban alváshoz készülődve tedd fel magadnak és a családtagjaidnak azt a kérdést, hogy mi volt a mai napodban a citrom? Vagyis mi volt a nehéz, megterhelő, bosszantó vagy kellemetlen? Lehetnek ezek nagy dolgok, de lehetnek egészen aprók is. Ha elromlik az autód és ott maradsz a sztráda közepén, az nagyon igénybe vehetett téged. Ha nem lett elég a só a levesben, az is adhat bosszúságra okot, de azért nem annyira vészes.

A második részében a feladatnak tedd fel magadnak és a családod tagjainak a kérdést, hogy mi volt a napodban a méz. Mi volt az, aminek tudtál örülni, boldoggá és elégedetté tett vagy megmosolyogtatott? Érhettek nagy örömök, mondjuk a szerelmed megkérte a kezed vagy a gyermeked nyert a kerületi matek versenyen, de lehettek apróbbak is, mondjuk az, hogy a boltban este volt még a kedvenc kiflidből, amit úgy szeretsz. Mézet kötelező mondani, citromot nem. Azért kötelező a méz, mert minden napodban kell, hogy legyen valami, amiért érdemes volt felkelni.

Ezt a feladatot közösen végezheti el a család este. Nem kell hozzá semmi, csak egy kis kitartás addig, amíg szokássá válik.
Adhattok a feladatnak saját nevet is. Lehet mondjuk bónusz és bökkenő. Nekem most ez jutott az eszembe, de ti biztosan sokkal kreatívabbak vagytok ennél.
​
A te családodban hogyan fejeződik be egy nap? Van e jól bevált esti szokásotok? Ha van, akkor osszátok meg velem és a többiekel.
Nekem ma este a méz biztosan az lesz, hogy ilyen gyorsan megírtam ezt a bejegyzést.

Az első és talán legfontosabb a feszültség és a rossz kedv csökkentésére, legyen az bármilyen okból kifolyólag, a fizikai aktivitás. Menj el sétálni, keress fel egy edzőtermet vagy csoportos órát. Nem csak a rosszkedved múlik el, miközben az izomláztól alig tudsz megmozdulni és az is kihívás, hogy meg tudd tenni az ajtódig vezető 3 lépcsőfokot, hanem büszke is lehetsz magadra.

Keress társaságot! Edzőtársat, akivel megbeszélhetitek edzés előtt és után az életed fontos kihívásait és azt, hogy hány nap van hátra még ebből a fránya télből.

Próbálj ki valamit, amit még soha nem próbáltál! Faragj, köss, szőj, agyagozz stb! Valami olyat, amivel már régóta szemeztél, de valahogy sose kezdtél hozzá. Társasjátékozz a családoddal vagy a barátaiddal! Garantált a jókedv és nem lesz közben alkalmad azon aggódni, hogy mi mindent kellene még elintézned.

Tanulj valami újat!
Ha még nincs horgász vizsgád, akkor a szezon kezdetéig még pont van időd megszerezni. Közben megnézheted a Nagy-Hó- Hó- Horgász néhány epizódját. Biztosan jól fogsz szórakozni.

Csináltass új frizurát és zsebeld be az elismerést!
Ha nem találtál a fentiek közül egy olyan ötletet se, amit ki tudnál próbálni, akkor írj és tovább gondolkodunk azon, hogy tudnád feldobni a borús napokat.
​
Közben úgy elmúlt a január, hogy észre se vettem. Természetesen a januári ötletek jók lesznek februárban is. Fagyos februárból így csinálsz majd fergeteges februárt!