Árulkodó jelek

Miből kellene észrevennem, hogy a párkapcsolatomban a dolgok rosszul mennek? Ez most nem egy költői kérdés. Valóban arról szeretnék írni, hogy mik azok a figyelmeztető jelek, melyek jelzik, hogy valami korrekcióra, változtatásra szorul a kapcsolatomban, csak nem tudok elég figyelmes lenni erre. Miért is fontos ez? Azért, hogy ne járjak úgy, mint a béka, aki betotyog a nyári konyhába és beugrik a fazék langyos vízbe, ami alatt ég a tűz. Hogyan reagál a béka? Mit csinál akkor, ha betotyog a nyári konyhába és beugrik egy fazék forró vízbe, ami alatt ég a tűz? A forróvízből kiugrik a langyos vízbe pedig megfő. Csak remélni tudom, hogy ezt soha nem próbálták ki. Arra viszont nagyon szemléletes példa, hogy egy kicsivel több terhelést, feszültséget elbírunk és nem vesszük észre, hogy a fazekunkban a víz már nem élhető, benne ragadunk.

Mik ezek a jelek, amikor érdemes megvizsgálnunk a helyzetünket és a kapcsolatainkat?

1.     Jól érzem-e magam és a körülöttem élők is így érzékelik-e ezt? A békás példa miatt is fontos, hogy az én érzésem a jóllétemmel, egyezik-e a szeretteim megélésével rólam. Pl: Ha a munkából hazaérek és megszidok mindenkit valamiért, lehet, hogy az én dühöm ezzel elszáll, de ettől még a környezetemben élők érezhetik rosszul magukat. Ha máson vezetem le a feszültségeimet, számomra ez hozhat megkönnyebbülést rövid távon, de a kapcsolataimat rombolom vele.

2.     Van-e kettesben töltött időnk a párommal? Hetente mennyi időt töltünk kettesben? Olyan tevékenységgel töltjük ezt az időt, amiben tudunk kapcsolódni? Nem arra gondolok, hogy egymás melletti íróasztalunk van és azon mindketten végezzük a munka feladatainkat.

3.     Van-e olyan tevékenységem, amit rendszeresen magamért teszek. Lehet ez egy hobbi vagy sport. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek megszületésével a legtöbb pár abbahagyja a sportolást és a baráti kapcsolatait sem ápolja. Van erre egy ésszerű magyarázta, az időnk nagy részét leköti a gyerekeinkkel való foglalkozás. Ez abban a családi életciklusban, amikor kisgyerekeket nevelünk, teljesen természetes. Nagy szervező munkát igényel, hogy megoldható legyen. Fontos, hogy a pár mindkét tagjának szüksége van erre. Sokszor azonban a gyerekeink nőnek, intézménybe járnak, de nem kezdünk el foglalkozni azzal a tevékenységgel, mait régebben szerettünk és töltött minket.

4.     Beszélgetek-e a párommal az operatív ügyeken kívül más témákról is? Megosztom-e a dilemmáimat, nehézségeimet? Meg tudom-e mutatni az esendőségemet is, tudok-e beszélni a bennem lévő nehéz érzésekről? Tudunk-e egyezkedni, mindkettőnk számára elfogadható megoldásokat keresni akkor, ha valamiben nem értünk egyet, mást szeretnénk?

5.     Nehézségek esetén fordulok-e a páromhoz, tudok e segítséget kérni és elfogadni? Tudok-e támaszt nyújtani?
Folytathatnám még a sort, de azt majd egy másik posztban. Ha bármelyik kérdésre nemmel válaszoltál az általam megfogalmazottak közül, akkor azon érdemes elgondolkodni. Mi van, ha ez így marad? Mit tudunk tenni ennek megváltoztatására?
​
Te milyen figyelmeztető jeleket veszel észre a párkapcsolatodban? Mi az, amin érdemes lenne változtatni? Hogyan kezdenél hozzá?