Az eltűnt közös idő nyomában

Hová tűnt az én időm, a te időd, a mi időnk és ez nem egy ragozási feladat, hanem inkább egy a kapcsolataink működőképességét vizsgáló kérdés. Az elmúlt év tavasza óta sokan otthonról dolgoznak és este is haza kell érkezniük nyolcig a családtagoknak. Gondolhatnánk azt, hogy a párok így több időt tudnak együtt tölteni. A hozzám érkezők mégis arról számolnak be, hogy a párjukkal szinte semennyi időt nem töltenek együtt. Vannak, akik ezt több tíz éve így teszik.

Fontos azért leszögezni, hogy az együtt töltött idő nem az egy légtérben való tartózkodást jelenti, hanem olyan tevékenységet, amikor teljes figyelmünket a másiknak adjuk. Vagyis nem számít bele az együtt töltött időbe az olyan beszélgetés, amikor a pár egyik tagja a telefonján fontos üzeneteket olvas vagy válaszol meg, vagy számítógépen vadul öli az ellenséget.

Itt állj meg és add össze, hogy az elmúlt héten mennyi időt töltöttél a pároddal, amikor odaadtad a figyelmedet, beszélgettetek vagy együtt végeztetek valamilyen munkát, mondjuk a kertben a tavaszi metszést vagy a gardróbszekrényben a ruhák rendberakását. Elegendőnek találod-e a kapott számot? Ha visszagondolsz a kapcsolatotok elejére, akkor ez a szám mekkora volt? Mire elég ez? Lehet, hogy csak az operatív ügyeket és a gyerekek nevelésének kérdéseit tudjátok megvitatni. Ki, mikor mit intéz el vagy szerez be, ki tanul a gyerekkel. Szülőtársakként működünk együtt ilyenkor. A kapcsolatunk gondozása azonban hiányt szenvedhet, ha nincs ’mi’ időnk. Nőhet a kapcsolati távolság, csökkenhet az intimitás, megjelenhet a magány érzése és az, hogy a feladataimmal egyedül maradok. A kisgyerekeket nevelőknek most még nehezebb megszervezniük, hogy kettesben legyenek. Marad az este, amikor a gyerekek már elaludtak?
​
Ti hogy oldjátok meg, hogy közös időt töltsetek a párotokkal? Milyen új szokásokat vezettetek be az elmúlt év tavasza óta, amik lehetőséget teremtenek az együttlétre?