Az elvárások csapdája

Jó anya, jó feleség, jó társ, jó vezető stb akarok lenni. Az egyes szerepeinken belül is
rengeteg szerepelvárásnak akarok megfelelni. Nem csak szuper anya szeretnék lenni, de
olyan, aki hordozókendőben hordozza a gyerekét, legalább 5 éves koráig szoptatja, olyan, aki mindennap egészséges bioételeket főz a családjának, aki szexi és kívánatos, olyan aki okos és folyamatosan képezi magát, építi a szakmai karrierjét. 

Leírni is fárasztó volt, megvalósítani pedig lehetetlen. Fogat összeszorítva teszünk erőn felül és azt tapasztalhatjuk, hogy ettől mi sem és a környezetünk sem boldog. Hogyan lehetséges ez? Kimerültek és ettől feszültek, fáradtak vagyunk, nem tudunk túl sok figyelmet és kedvességet adni a velünk élőknek.
Ez az érzelmi deficit kihat a kapcsolatainkra. Mindannyian elégedetlenek vagyunk és nem értjük, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe vagy a környezetünket hibáztatjuk a túlzó elvárások miatt.

Hogyan lehet kikerülni az elvárások csabdájából? Mi kell hozzá, hogy el tudjak
mozdulni a holdpontról, legyenek új eszközeim a megoldáshoz? Nem elég csak akarni?
Fontos az én erők mozgósítása, de néha nem elég. Vizsgáld meg inkább, hogy honnan ered és miből táplálkozik ez a működési módod! A terápiás üléseken a genogrammot (családfát)
hívjuk segítségül, hogy feltárjuk az önmagunkat kizsákmányoló életmódunk eredetét. 
​
Sorsunk összefonódik az előző generációk sorsával. Őseink tapasztalatait is örököljük. Ha az előző generációk nem tudtak valamivel megbirkózni, akkor nem hoztunk magunkkal a helyzet megoldására konstruktív megoldási lehetőségeket. A múltunkat megváltoztatni nem lehet, de megkereshetjük azokat a területeket, ahol érdemes nekünk már más utakat járni. Segítünk ezzel magunkon és az utódainkon is, hiszen nekik már lesz használhatóbb mintájuk.