ami működik és ami nem

Beszélgetés családról, együttélésről, gyereknevelésről, azaz miben segíthet a családterápia a nehéz időszakokban?

Sokfélék vagyunk. Ám abban biztosan hasonlítunk egymásra, hogy mindenki vágyik harmonikus, boldog, fejlődést biztosító családi életre. Mégis mindenkinek van már tapasztalata a családi vitákról, veszekedésekről, vagy elhidegülésekről, mint ahogy mindenki látott már széteső családokat is.

Legfontosabb társas közegünk a család. Ugyanakkor legtöbb konfliktusunk és nehézségünk is ebben a kapcsolati térben keletkezik. Ha minden adva van, akkor családi kapcsolataink miért nem működnek harmonikusan és kielégítően? Sokan vannak, akik annyira szeretnék, hogy ne olyan legyen saját családjuk, mint amilyen közegben gyerekkorukban volt részük. Ők igyekeznek teljesen másként élni, mint amit a szülői házban tapasztaltak, mégis zötyög a családi kocsi kereke.
Vannak olyan válságok, amelyek a család fejlődésével, a családi élet előrehaladtával feltétlenül bekövetkeznek. Ha kisbaba születik egy családban az legtöbbször örömmel várt esemény, mégis fenekestül felforgatja az egész család életét. Az addigi ritmus felborul, már nem lehet a régi módon megoldani a dolgokat. Új működésmódot kell kialakítani. Lesznek új teendők, amelyeket valamelyik családtagnak kell elvégeznie. Lesznek olyan előjogok, kiváltságok, melyekről le kell mondani. Az elsőszülött később azt tapasztalhatja meg, hogy már nem ő az egyedüli gyermek a családban, osztoznia kell testvérével a szülők figyelmén és szeretetén. A kisebbnek pár év múlva esetleg le kell mondania a helyéről, középső gyerekké lesz. Sorolhatnánk tovább a számtalan változást, amely bekövetkezik a családok életében. Ha már több gyermek van a családban, akkor a testvéreknek is más lesz az élete. Többek között testvérféltékenység és a terhek fokozódása jelentkezik a sok öröm és boldogság mellett.
​
A gyerekek nőnek és mire összerázódunk, már óvodába adjuk a legnagyobb gyermeket. Kettőt pislantunk, s már elérkezik a kiskamaszkor, amely megint újféle hozzáállást és újabb megoldási módokat kíván a családtagoktól.
Az életszakaszokból következő, 3-4 évente jelentkező válságok többségén észrevétlenül túljutunk. Környezetünk, öröklött mintáink, saját érzékenységünk és kreativitásunk segít a megoldásban. Ám vannak olyan krízisek, amelyekben az egész család elakad. Ilyenkor fokozódnak a viták, vagy a résztvevők esetleg megoldhatatlannak éreznek bizonyos nehézségeket, vagy egyszerűen képtelenek maguktól feldolgozni olyan élményeket, mint például egy szeretett családtag elvesztése miatti gyász. Ennek egyik tünete az, amikor egy családtagon csapódik le mindez, ő lesz beteggé vagy bűnbakká. De megjelenhetnek a titkok is a család életében. A családterápia az ilyen elakadások megoldásában segít. Támogatja a párokat-családokat abban, hogy megtalálják saját erőforrásaikat, és hogy néhány változtatással könnyebbé váljék életük.

A konzultációk során nem szolgálunk kész megoldásokkal, de közösen gondolkodva segítünk a családnak vagy pároknak a számukra megfelelő és szükséges változások kidolgozásában és megszilárdításában. Az együttes munka, az együttváltozás hatékonyabb, mintha csak a család egyik tagja dolgozna a változáson. A közös munkába már 9-10 éves gyerekek is jól bevonhatók, ha erre szükség van. A céloktól függően azonban előfordul, hogy csak a szülőpárral dolgozunk a gyerekek nélkül. A folyamat feltáró szakaszában a származási családból hozott mintákat is górcső alá vesszük. Az átdolgozással a családtagok letesznek érzelmi terheket, átértékelnek történéseket. Megszületik a megértés, ha ki tudjuk mondani, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlünk a másik viselkedése.
A gyerek nehezen tolerálható viselkedései és betegségei hátterében néha a családi dinamika vagy struktúra elégtelensége csapódik le. Eredményesen alkalmazták már a családterápiát néhány, jellemzően pszichés állapottal is összefüggő betegségnél, mint például a gyermekek cukorbetegsége, az anorexia, az asztma, vagy akár a mutizmus gyógyításában is.
A családtagok a saját családjuk legjobb szakértői, de a terapeuták kérdéseivel, szélesebb szempontrendszerével és empátiájával új nézőpontba kerülhetnek az események.

Az otthoni nézeteltérések, veszekedések során is előfordul, hogy ugyanazok a mondatok hangzanak el, már évek óta, és bizony a kimenetelt is borítékolni lehet. Miről szól ez? Ha valami nem működik, miért próbáljuk meg mégis oly sokszor ugyanazt? A negatív ciklusok feltárásával kiderül, miért kerülünk újra és újra ugyanabba a gödörbe. Itt érdemes elidőzni és megvizsgálni a kialakult helyzetet. Hogyan kezdődött? Ki vette észre először? Kinek szólt? Volt amikor tudták jól működtetni az életüket. Mi történt? Mi változott?
Vannak olyan családok, akikkel együtt dolgozva felismertük, hogy akkor vált elviselhetetlenné az addig is meglévő nehéz élethelyzetük, amikor az otthon töltött évek után az anya visszatér a munka világába. Ez a normál folyamatokból származó krízis, mégsem könnyű az új családi rendszert kiépíteni.  Vannak erőforrások, amelyekhez érdemes nyúlni. A környezetünkben van jó néhány segítő családtag, barát, akire számíthatunk. Ha egyedül akarunk megbirkózni a bajokkal, akkor az könnyen elszigetelődéshez vezethet, amely tovább nehezíti a változásokhoz szükséges jó megoldási módok megtalálását.
A terápiás ülések során az elfogadás és a bizalom légköre uralkodik, nem azt keresik a résztvevők, hogy ki hol követett el hibát, hanem közösen azon dolgoznak, hogy a család saját erejéből harmonikusabb, boldogabb, élhetőbb életet élhessenek.