Csak szülők

Érkeznek hozzám olyan párok, akik már elváltak, de közös gyermekük van. Őket gyakran a gyerekorvos vagy a gyermekpszichológus küldi. A gyerekek tünetei, betegsége vagy viselkedési problémája jelezheti, hogy a környezetében lévő felnőttek valamit nem tudnak jól csinálnak. Szülőtársi szerepükön dolgozom velük. Attól, hogy nem alkot már párt ez a két felnőtt, még elengedhetetlenül fontos, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatban, békességben éljenek és képesek legyenek az együttműködésre. A gyerekeknek, hogy egészséges felnőtt váljon belőlük, szükségük van mindkét szülő szeretetére, támogatására, gondoskodására és az általa nyújtott mintára is.

Miért olyan nehéz szülőtársként a békés kapcsolat, egyezkedés és kompromisszumkészség? Azt tapasztalom, hogy a hozzám érkező szülőtársak között nagy a feszültség. Lehet, hogy már több év telt el a szétválás óta, de a válást megelőző konfliktusok okozta sérüléseket és a szétválás okozta veszteséget nem az idő oldja meg, hanem a sérelmek és az ezzel járó érzések kimondása és kölcsönös elismerése. Annak kimondása, hogy mi hiányzott, mi volt nehéz és mit nem tudtam kérni. Elismerni azt is, amit én nem tudtam megadni, amikor megbántottam a másikat vagy a viselkedésemmel méltánytalanságot követtem el. Látni a saját részem a konfliktusokban.  Mivel járultam hozzá és a nehézségeinkhez. Azért is olyan nehéz ez, mert az elszenvedett sérelmek miatt inkább lezárnak a felek. Gyakran a kommunikáció is megszakad és a gyereket használják „postásnak”. A szülők között őrlődő gyerek lojalitás konfliktusba kerül, hiszen legtöbb esetben mindkét szülőjét szereti és mindkettőhöz ragaszkodik.
​
A válási veszteség feldolgozása után lecsapolódnak a nehéz érzések, megszűnik a bűnbak gyártás, az egymás hibáztatása. A kialakuló új egyensúly nem csak a gyerekeknek segít, de tehermentesíti a szülőket és az új társakat is, ha már vannak.