11/2/2021 0 Comments Családon belüli csereügyletekA családban is működik egy nyilvántartás arról, hogy ki mennyit kapott és ki mennyit adott. Ezt a könyvelést nem írjuk papírra, mégis számon tartjuk. Mi hasznunk van abból, hogy adunk? Ha adunk a másiknak szeretetet, odafigyelést, törődést, jó szót stb. akkor kapcsolódunk hozzá. A kötődés elemi szükségletünk. Az adással jogosultságot szerzünk arra, hogy kaphatunk a másiktól. Csak az tud adni, aki kapott. Először kapnunk kell, hogy adni tudjunk. Az üléseken gyakran hallom azt, hogy miért mindig én adjak a másik miért nem, miért nekem kell először adni. Ha az a fél, aki hiányokkal küszködik, kap, akkor már ő is tud adni. A kapcsolati egyensúly akkor is fel tud billeni, ha valaki rengeteget ad és a másik félnek nincs lehetősége a viszonzásra. Ilyenkor azt szokták mondani a klienseim, hogy a szívem-lelkem kitettem és a másik mégsem hálás ezért.
Ha az adás-kapás viszonylatában egyensúlytalannak tartod a kapcsolatodat, akkor először tegyél fel magadnak néhány kérdést. Mit adtam ma a páromnak? Hogyan reagált ő az én kedvességemre, szeretetemre, figyelmességemre, vagyis arra, amit neki szántam? Ha a párom reakciója csalódást okozott, akkor megkérdezhetem tőle, hogy észrevette-e az én erőfeszítéseimet az hogyan érintette és mi az, amire ezek helyett inkább vágyott volna. Ki is fejezhetem a csalódottságomat, de azt úgy tegyem, hogy ne őt kritizáljam vagy bántsam. Figyeljem meg azt is, hogy én mit kaptam. Jó érzésekkel töltött-e ez el? Jeleztem-e ezt a társamnak? Kifejeztem-e a hálámat? Ha nem vagyok elégedett, akkor közöltem-e, hogy mit szerettem volna? Évek óta fennálló elégedettlenség és nagy feszültség esetén érdemes segítséget kérni, mert a terápia védett közegében könnyebb kimondani a sérelmeinket és a szükségleteinket is.
0 Comments
Leave a Reply. |
|