Kell-e erőltetni?

Mit tehetünk, ha a családunkban a gyerekek abba akarják hagyni a sportolást, zenetanulást vagy akármilyen eddig évek óta űzött kreatív tevékenységet?

Felnőtt stressz- vagy konfliktuskezelő csoportjaimban többször hallottam résztvevőktől, hogy gyerek korukban tanultak valamilyen hangszeren pl: gitároztak, vagy űztek valamilyen sportot és milyen kár, hogy abbahagyták. Szemrehányást fogalmaznak meg szüleik felé, hogy miért nem mondták, ne hagyják abba, mert akkor felnőtt korukban lenne mivel levezetni a feszültségüket. Ha nem a szülőket, akkor magukat hibáztatják, hogy nem tudtak elég kitartóak lenne valaminek a megtanulásába.

Mit érdemes tenni ilyene esetekben?
Erőltetni semmi képen nem érdemes, mert a kamaszokban, de még a kisebb gyerekekben is könnyen megszületik az ellenállás. Nehogy már más mondja meg nekem, hogy mit szeressek, majd én tudom.

Először is különválasztanám a sport tevékenység abbahagyását, más kreatív hobbi tevékenységektől. Nem azért, mert az egyik fontosabb lenne, mint a másik. A stresszkezelés szempontjából egész életünkben elengedhetetlen, hogy fizikai energiáinkat töltsük. Ez az a tevékenység, amit nem lehet abbahagyni. Lehet azonban mást, hozzám jobban passzolót, több siker élenyt nyújtót vagy izgalmasabbat vagy olyat választani, amit a barátom is űz. Érdemes megosztani a gyerekinkkel a mi sporttal kapcsolatos élményeinket. Mit szerettünk abban a korban, amiben most ő van? Mi volt a nehéz benne? Miben voltunk ügyesek és miben derült ki, hogy nincs érzékünk hozzá. A beszélgetésben térjünk rá arra, hogy mi az oka annak, hogy változtatni szeretne. Nincs sikerélménye? Fáradt? Bántják a többiek? Unalmas? Mihez lenne jobban kedve? Van e olyan körülmény, amit, ha megváltoztatunk, akkor továbbra is szívesen járna. Saját példámból tudom, hogy kevés labdaérzékkel is kézilabdáztam, mert jártak a barátnőim is. Kiderült, hogy kapusnak még elég jó vagyok egy iskolai csapatban.

Új sportot választani úgy segíthetjük a gyerekeinket, ha elkísérjük őket, hogy megnézhessenek egy edzést és kipróbálhassák.
Ha a fáradtság miatt szeretnék off-olni (ahogy a mi családunkban a gyereke mondják) a sportolást, akkor a napirendjük közös átvizsgálásával más tevékenységek elhagyását vagy lecsökkentését próbáljuk meg.

Természetesen akkor várhatjuk el a gyerekeinktől, hogy sportoljanak, ha ebben mi is ezt tesszük legalább heti 3 alkalommal.
A másik neuralgikus pont a zenetanulásban a szolfézs. A fiam 2. osztályban kezdte a szolfézst és már vagy 2 éve abba akarja hagyni. Most 7. osztályos. Szinte az egész osztálya elkezdte, de az elmúlt tanévben már csak 8 gyerek tartott ki. Eddig még sikerült átlendítenünk, de jövőre már nem jár. A hangszeres óráit tudja folytatni. Ez a most fiatal felnőtt lányomnál is megtörtént, de végül ő tett alapvizsgát és csak remélni tudjuk, hogy ha majd szükségét érzi vagy valamilyen hangszer megtetszik neki és játszani szeretne rajta, akkor előveszi ezt a tudását.

Nem az erőltetés és nem is a meggyőzés, ami segít hasonló helyzetekben, hanem a megértés a probléma komolyan vétele és az együtt gondolkodás a gyermekünkkel.  
​
Ti hogyan segítitek át a gyermekeiteket ilyen helyzeteken? Szülőként hogyan tudtok együttműködni a megoldáskeresésben?