Mit tehetünk magunkért és a gyermekeinkért szorongató helyzetekben?

Több blogbejegyzésemben is írtam már technikákat, módszereket a feszültség kezelésére. A szomszédunkban dúló háború miatt most is fontos, hogy a saját és a gyermekeinek feszültségét és szorongását oldjuk.
​
A fiam és az unokatesói tegnap a kertben egész délután háborúsat játszottak. Még a fiam 7 éves lány unokatesója is beszállt a játékba. A gyerekek mozgásos játékában a fantázia segítségével a nehéz érzések szelídülnek, a feszültség csökken. Hagyjuk, hogy a gyerekek szabadon játszanak. Örüljünk még a harcos játékoknak is, hiszen annak segítségével feldolgozódnak a gyerekekre zúduló, számunkra sokszor értelmezhetetlen információk. Ha elég nagy a gyereksereg vagy beszállnak a felnőttek is, akkor számháborút is játszhatunk. A fizikai energiáik töltése mellett még a figyelem és a koncentráció is fejlődik ebben a játékban.

A mi háztartásunkban nagyon sokáig nem volt semmilyen játék fegyver. A férjem édesapja katonatiszt volt és nem engedte, hogy bármilyen játék fegyvere legyen a gyerekeinek. Ő maga repülőgépeket szerelt a hadseregben. Ez a családi minta folytatódott és nem is volt kérdés hosszú évekig. Az első gyermekünk lány és csak akkor lett a játékfegyverek kérdése téma, amikor a fiunk óvodás lett. Apa elmondta itthon az ezzel kapcsolatos szabályt és azt a fiam tudomásul is vette. Játék közben a tuja ágából készített magának íjat és fadarabokkal lőtte az „ellenséget”. A férjem látta, hogy bármiből készíthető „fegyver”, így engedélyezett egy fa pisztoly és később puha töltényeket kilövő játék puskák is lettek itthon, amivel a fiam és az apukája együtt is játszott a kertben. Az egyik szabály az volt ebben a játékban, hogy csak lábra lehet célozni.

A tegnapi játék után a fiamnak rengeteg kérdése volt a háborúról és az érzéseit is elmondta ezzel kapcsolatban. A héten síszünet volt a fiam iskolájában és ezért nem értesült még a háborús hírekről. Az unokatesók voltak a héten iskolába és már rengeteg információjuk volt. Fontos, hogy magunkat se, de a gyerekeinket főleg ne árasszuk el háborús képekkel és hírekkel. Magunkat védhetjük úgy, hogy kijelölünk a napba egy rövid időt, amikor híreket olvasunk. A gyerekeink is mindenféle információt hallanak majd, amiről beszélgessünk az életkoruknak megfelelő egyszerű, megnyugtató, de nem elbagatellizáló válaszokkal és az érzéseik kimondásával segítsük őket.

Olvassunk meséket, amiben mindig a jó győz és a hős a nehéz próbatételek után elnyeri jutalmát. A Mesepedagógia oldalon találunk ajánlásokat arra, hogy milyen életkorban mit meséljünk a gyerekeinknek és nekünk felnőtteknek mely történetek segítenek bízni és megnyugodni.