Párterapeuta a Párterápián

Nem az a helyzet, amire azt szokták mondani, hogy a hóhért akasztják. Egyszerűen arról van szó, hogy a férjemmel megnéztük a Párterápia című színházi előadást a Veres1 Színházban. Ez önmagában még csak számunkra lenne érdekes, hiszen egy jól sikerült, vidám együtt töltött este volt. Miért is írok erről? Két dolog miatt. Az egyik a párunkkal együtt töltött idő fontossága. Nem a napi rohanásban oda dobott félmondatokra gondolok, amik legtöbbször azzal kezdődtek, hogy elintézted, befizetted stb, hanem olyan időre, amikor csak a másikra figyelünk és mi is megélhetjük azt, hogy figyelnek ránk. Ez a napi rohanásban nem lehetséges. A színházban mi is az előadásra figyeltünk, de az oda vezető úton a szünetben és haza felé is beszélgettünk. Ezek a részek voltak a dedikált közös időnk. Ami segít nekünk és a klienseimnek is abban, hogy a 24 órába beleférjen a közös lét is, az az, hogy előre kitaláljuk és betervezzük. A spontaneitást és izgalmakat szeretők most hangosan felhördülhettek, hogy akkor ez már nem is olyan, mint régen. Valóban ez már 5-10-20 év együttélés után gyerekeket nevelve, háztartást menedzselve már valóban nem olyan, de legalább van. Ha nincs, akkor olyan érzésünk lehet, mint amit az egyik hozzám járó pár fogalmazott meg a kapcsolatuk állapotát feltáró kérdésemre, hogy lassan haldoklik. Még innen is lehet visszaközeledés egymáshoz és ehhez a szembenézés jelentheti az első lépést.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy a héten mennyi időt szenteltél a párkapcsolatod ápolásának. Ha keveset, akkor még nem múlt el ez a hét, van lehetőséged tenni.

A másik dolog, ami miatt akartam írni erről a színházi élményemről, az az, hogy néhány dolgot megosszak azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami a darabban játszódott, de a rendelőben az ülés alatt soha nem történik meg. Az ülés alatt a pár van fókuszban és a terapeuta csak rájuk figyel. Nem kritizálunk, minősítünk és bírálunk, hiszen pont azért fordulnak hozzánk a párok, mert érzik, hogy nehézségeik vannak és segítséget akarnak kapni ezek megoldásában. Az elfogadás és a megértés segíti, hogy őszintén kimondódhassanak a nehézségek, nehéz érzések.

Valójában létezik a paradox beavatkozás, amit a színházi darabban is láthatnak a nézők, a stratégiás irányzatnak köszönhetően. A célja az, hogy az erőforrásaink mozgósításával vegyük kézbe kapcsolatunk jó irányba kormányzását. Természetesen mi családterapeuták nem adjuk elő ezt ilyen teátrálisan, pedig a sikere a hitelességünkön is múlik.
​
Ami még nagyon különbözik a darab és a valóság között, hogy nem másfél óra alatt tud megjavulni egy párkapcsolati nehézség. Az előadás ideje arra viszont elég, hogy feltöltődjünk, kikapcsolódjunk, esetleg görbe tükörben lássuk a saját működésünket szerethető módon.