Ti hogyan készültök az ünnepre?

Mi az, amit a gyermekkorod karácsonyaiból szeretnél megvalósítani a jelen családodban is? Mi az, amit biztosan nem?

​Én gyermekkoromban megfogadtam, hogy nem sütök éjszaka süteményt. Édesanyám sokat dolgozott és ünnepek előtt éjszaka kint a hóban kevergette a süteménybe való krémet. Méltatlannak éreztem, hogy ez így volt, persze a süteményt már akkor is nagyon szerettem. Nem sütöttem éjszaka süteményt, de rá kellet jönnöm, hogy a süteménysütés álcázhatja magát ablaktisztításnak vagy ajándékcsomagolásnak és még olyan kevésbé ünnepi tevékenységnek is, mint a teregetés, ruhaelpakolás és vasalás. Azon a karácsonyon, amikor nem sikerült az összes ablakot megtisztítanom, szinte rosszul éreztem magam. Olyan lelkiismeretfurdalás félét éreztem és hibást is akartam keresni, mentséget a tettemre, de szerencsére hibást nem találtam. Persze eleinte mentséget se.
Mi segített nekem, hogy a családi mintától elrugaszkodva ma már nem csak a takarításról, bevásárlásról, sütésről-főzésről szól az ünnep? Elsősorban az önismereti munka, amikor is tudatosodott bennem, hogy parancsot teljesítve, mindig hasznos akarok lenne. A tudatosítás után a változtatás sokszor rögös útján bártan először nyitott szemmel megnéztem, hogyan csinálják azok, akik mosolygósok és vidámak még az ünnepi készülődés fáradságos (nekem) időszakában is.  Kipróbáltam más alternatívákat. Van, ami bejött, van, ami nem. Ami a legtöbbet segített nekem abban, hogy az ünnepre készülődés a nyugalomról, vidámságról és az egymásra figyelésből szóljon az, hogy Advent minden estéjén csinálunk valamit közösen. Előre összeírjuk, hogy ki mit szeretne a cetliket betesszük egy befőttesüvegbe és minden este húzunk egy cetlit. Hétköznapra olyan közös programokat tervezünk, amik fél óra alatt megvalósíthatók pl: társasozunk, teázunk vagy sétálunk.  Hétvégén beleférnek időigényesebb közös tevékenységek is, mint a mézeskalács sütés, csomagolópapír vagy képeslap készítés is.
Ha van kedved, próbáld ki te is! Vidám Adventi napokat kívánok!