Vacsorázzunk együtt

A családterápiás ülések végén szoktam házi feladatot adni. Az iskolai házi feladattól ez annyiban tér el, hogy az általam adott feladatokat nem lehet rosszul megoldani. Ha nem sikerül valamilyen oknál fogva vagy nem úgy sikerül, ahogy kértem az mind tanulság és tapasztalat az adott témához. Az egyik ilyen visszatérő feladat az, hogy arra kérem a családot, hogy vacsorázzanak együtt. Ez nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, mégis nehéz lehet beépíteni a család életébe egy közös étkezést, ha ez eddig nem volt szokásban.

Ha a terápiás beszélgetések alatt azt érzem, hogy a családban kevés az összetartó erő, akkor szoktam ezt a feladatot kérni.

Miért jó, sőt hasznos együtt vacsoráznia a családnak? Lesz a napunkban egy olyan idő, amikor bizton számíthatunk arra, hogy találkozunk a családtagjainkkal. Megtapasztalhatjuk azt, hogy összetartozunk. Elmondhatjuk, ha szeretnénk, hogy mi történt velünk aznap. Ha megoldani nem is biztos, hogy tudják a nehézségünket, már a megosztás is segíthet bennünket a feldolgozásban és a megoldáskeresésben. A megosztott teher fél teher. Az örömeinket és a sikereinket is el tudjuk mesélni és az ezért kapott megerősítés és elismerés növelheti az önbizalmunkat. Tanulhatjuk a közös étkezés során az egyezkedés, a vélemények ütköztetésének tudományát is. Megtapasztalhatjuk már gyerekként, hogy nem történik akkor sem tragédia, ha máshogy látjuk a dolgokat vagy gondolkodunk róla. A felnőttek magyarázatot adhatnak a gyerekekben felmerülő kérdésekre, segítve ezzel a világban való eligazodást.

Jó, ha elrakjuk a mobiltelefonokat és kikapcsoljuk a tévét a családi vacsora közben, mert így oda tudjuk adni teljes figyelmünket és mi is megkaphatjuk azt.
​
Ha úgy érzed, hogy csak ritkán tudsz együtt lenni a szeretteiddel, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy közös időt építsetek be a napirendetekbe, mint például a közös vacsorát.